Recenzió Jó gyakorlat gyűjteményről

Pivók Lászlóné

Családpedagógiai Egyesület régióvezetője:

Recenzió a Családi nevelés kötetsorozat

Jó gyakorlat gyűjtemény kiadványáról

Szerkesztette: Vargáné dr. Nagy Anikó

Kiadó: Forstag Nonprofit Közhasznú Kft. 2019.

Vargáné dr. Nagy Anikó főiskolai docens a Családpedagógiai Egyesület elnök előszavából:

 

A kötet a családokkal, és gyermekekkel foglalkozó pedagógusok és szakemberek számára teremt lehetőséget a szakmai-tudományos muníció bővítésére interdiszciplináris megközelítésben.

A tanulmánykötet célja, hogy az érintett korosztállyal foglalkozó szakemberek társadalmilag hasznos tevékenységei, mindennapos jó gyakorlatai kerüljenek bemutatásra, valamint a tudományos eredmények a szélesebb szakmai közönség számára is hozzáférhetővé váljanak.

Az írások a szakmai térben aktív gyakorló pedagógusok tollából mutatnak be jó gyakorlatokat.

Olyan példák tárulnak az olvasó elé, amelyek követendő mintául szolgálhatnak az érdeklődő szakembereken túl a szélesebb olvasóközönség számára is.

A kötet további célja, hogy bővítse a téma szakirodalmi kínálatát. Reményeink szerint a kötet nagy segítségére lesz a családi élet iránti elhivatottsággal foglalkozó pedagógus kollégáknak, hallgatóknak a gyermeket körülvevő család komplex megismerési lehetőségeinek, családszociológiai, családterápiás módszereinek gyakorlati alkalmazásában.

A szerkesztő nevében köszönöm a szerzőknek, hogy tanulmányaikkal hozzájárultak a kötet megjelentetéséhez. A tanulmánykötetet jó szívvel ajánljuk a családok jelenéért és jövőjéért elkötelezett érdeklődő olvasóközönség figyelmébe.

A kötet írásai:

Dr. Buglyóné Tóth Éva: A kisgyermekkorban kialakuló másodlagos kötődést befolyásoló tényezők. A szülők és az óvodapedagógus szakos hallgatók nézőpontjának összevetése.

A gyermek és az óvodapedagógus közötti másodlagos kötődés kialakulásáért felelős tényezők rendkívül sokrétűek, szociális és kulturális hatások befolyása alatt állnak, és részben még tisztázatlanok. A tanulmányban a szülők és az óvodapedagógus szakos hallgatók álláspontját hasonlítja össze, és olyan, ritkán vagy egyáltalán nem tanulmányozott tényezőkre is kitér, mint pl. az óvodapedagógus külső megjelenése. A minta 54, legalább egy óvodáskorú gyermeket nevelő magyarországi szülőből és 55 hallgatóból állt, akik hazai intézményekben hallgattak óvodapedagógiát. A kérdőívekből kapott eredmények azt mutatják, hogy a hallgatók a szülőknél megengedőbbek bizonyos külső jegyekkel kapcsolatban az óvodapedagógus megjelenését illetően, és valamelyest eltérően gondolkodnak a büntetés és a dicséret szerepéről a másodlagos kötődés eredményes kialakulásában. Összehasonlítva a két célcsoportot, azt az eredményt kapta, hogy a hallgatók között szignifikánsan többen részesítették előnyben a megbeszélést a büntetéssel, valamint a dicséretet a tárgyi jutalmazással szemben.

 

Kerékgyártó Tünde: Nevelőszülőknél nevelkedő 0 – 3 éves korú gyermekek korai kötődési mintáinak alakulása.

A tanulmány a gyermekvédelmi szakellátásban vagy nevelőszülői hálózatokban nevelkedő nulla-három éves korú gyermekek korai kötődési mintáinak alakulását mutatja be.

Napjainkban a korai kötődés jelentősége, a tudatos családtervezés fontossága nagy hangsúlyt kap a gyermeket tervező párok életében. A fogantatást követően és a terhesség alatt a szülők tudatosan készülhetnek gyermekük érkezésére szülésre felkészítő tanfolyamon, különböző születéssel, csecsemőgondozással kapcsolatos könyvek, folyóiratok tanulmányozásával. A modern technikának köszönhetően tökéletes ultrahang képeket kaphatnak a családok a magzatról, melyeken tisztán kivehetőek a születendő gyermek vonásai, ezzel is megerősítve a méhen belüli kötődés kialakulását. A közösen megélt tanácsadások, ultrahang vizsgálatok meghitté teszik a párok életét a várakozás időszakában.

Az újszülött ellátásában egyre nagyobb részt vállalnak az apák is. Ezzel az odafigyeléssel, gondoskodással egyre inkább megteremtődnek a gyermek családon belüli érzelmi biztonságának kialakulásának feltételei.

Azzal azonban kevesen foglalkoznak, hogy a gyermekvédelmi szakellátásban nevelkedő gyermekek kötődése elsődlegesen, illetve másodlagosan hogyan alakul, s ez a kötődési változás milyen későbbi rendellenességeket okozhat a személyiség fejlődésében.

A tanulmány első részében a szakirodalmak segítségével ismertetik az anya hiánya esetén létrejövő pszichikai- és viselkedésbeli eltéréseket.

A második kutatási rész pedig egy saját szerkesztésű kérdőív eredményeinek egy részét tárja fel a fenti témában. A kutatás kiterjed Magyarország keleti régiójának állami, valamint egyházi fenntartású nevelőszülői hálózatára is.

 

Kissné Poór Beáta: A családok információs, kommunikációs megsegítése, az óvodai életbe való bevonásuk fontossága, a kiterjesztett közösségépítés megvalósulása.

Az írás a családok információs, kommunikációs megsegítése, az óvodai életbe való bevonásuk fontosságáról, változatos lehetőségeiről számol be. Arról, hogy a szülőt, a gyermeket folyamatosan aktuális információkkal kell ellátni. Egyrészt, természetes igény az informálódás, másrészt ráhangolódási lehetőséget ad. A felnőtt sokszor maga se tudja, mit kérdezzen, miről tájékozódjon, hiszen nincs is ilyen jellegű, saját családjából hozott tapasztalata. Éppen ezért a szülő sem tudja gyermekét az őt is érintő eseményekről, jelenségekről tájékoztatni – a biztonságérzetét növelő ráhangolódását elősegíteni.

Az információ, a hiteles információforrás, a kommunikáció, a kommunikációs zavar összefüggésében – mint az interperszonális kapcsolatokat befolyásoló, konfliktus megelőző lehetőségek, a pedagógiai készségek fejlesztése kerül a középpontba. A szerzőt a saját pedagógiai gyakorlatából a családdal való együttnevelés, az óvodai élet családias jellegét segítő próbálkozásai megerősítik abban, hogy a hozzátartozók cselekvő bevonása életszerű megoldás a kiterjesztett óvodai közösségépítésben.

 

Lengyel – Mezei Annamária, Márton Tünde: Család és óvoda közötti összehangolt működés a gyermekek eredményes nevelése érdekében.                                                                                           Jelen tanulmány Tiszavasváriban az önmagukat, önkéntes alapon romának nevezett óvodás gyermekek szülei, illetve a Leveleki Kastélykert Óvodába járó gyermekek nem roma szülei körében végzett felmérés alapján, – mely a család és óvoda, mint intézmény kapcsolatát – vizsgálta.                    A családok megkeresésével, az óvodai csoportokba járó roma és nem roma gyermekek szüleivel önkéntes alapon kérdőíveket töltettek ki. A szülői kérdőívekben a roma és nem roma családok életére, nevelési stílusára, az óvodával való kapcsolatára, helyezték a hangsúlyt. A fókuszcsoportos interjúk során további információkat gyűjthettek a családok életmódjáról, nevelési szokásairól, családi kapcsolatairól. A kérdőívek kitöltését 2018. decemberétől – 2019. márciusáig végezték. A vizsgálat során kétféle módszert alkalmaztak /kérdőívezés, fókusz csoportos interjúzás/. Tiszavasváriban a roma családok körében a kérdőívek kitöltése, interjúk felvétele a családok otthonában történt, az óvodapedagógusok interjú felvételére a Leveleki kastélykert, valamint a Minimanó óvodában került sor.

 

Dr. Nagy Lajosné: Család – óvoda kapcsolatrendszere.

Pécelen, 2009-ben a fenntartó kihasználva lehetőségeit, az általa fenntartott óvodák, iskolák innovációs törekvéseinek pénzügyi finanszírozása érdekében, megpályázta a TÁMOP 3.1.4-08/1-2008-0027. pályázatot, amit meg is nyert. Az egyesített intézmény óvodái és az iskolák együttesen vettek részt a kompetencia alapú nevelés- oktatás programcsomagok bevezetésében. A közös képzések, értekezletek, szakmai munka kapcsán elindult egy folyamat, melyben átértékelésre került az addigi szakmai gyakorlat.

Új módszerekkel, tanulásszervezési technikákkal ismerkedtek meg a pedagógusok, mely akarva, akaratlanul elindította a szemléletváltás folyamatát.

A Családpedagógiai Egyesület kongresszusán elhangzott előadások és az egyesület által kiadott könyv tanulmányait figyelembe véve,  a szerző saját kutató munkája is igazolta, hogy az évek óta működtetett gyakorlatuk, ahol a családokra támaszkodva, ötleteiket, véleményüket figyelembe véve szervezett nevelő munka, az igazi alkotó, előre vivő a mai társadalmi elvárásoknak megfelelő pedagógiai gyakorlat. Munkájuk során az is beigazolódott, hogy a jól működtetett család – óvoda kapcsolatrendszerbe a hátrányos helyzetű családokat is be lehet vonni óvodás gyermekeiken keresztül a közös családi programokba. A közös élmények átélésével, a közösség építő ereje által a hátrányos helyzet csökkenthető. A jól átgondolt és szülők által is elfogadott kapcsolattartási formák következtében mód nyílik az emberi értékek közvetítésére, megismerhetik eltérő kulturális háttérrel rendelkező családok értékeit, szokásait, hagyományait és a megismerés által nyitottabbá, elfogadottabbá válnak egymás felé.

A kutatások egyértelműen azt támasztják alá, hogy a szülők óvodaválasztásnál elsősorban óvodapedagógust választanak, aki hasonló értékrendjével képes helyettesíteni, illetve kiegészíteni gyermeknevelési gyakorlatát. A gyermekek nagy részénél az óvodába kerüléssel a napközben eltöltött idő miatt az intézményi nevelés dominál, de a szülő ennek ellenére se szeretné gyermeke nevelését átadni az óvodának. A nevelési képességek fejlesztésének igénye egyértelműen meg van a szülőknél, de nehezen kérik szakember segítségét. Alkalmazkodva az elvárásokhoz, a szülőt feladatkörében meghagyva olyan alkalmakat kell teremteni, ahol a személyes példaadással, az óvoda napi gyermeknevelési gyakorlatának megmutatásával. módja van a szülőnek akaratlanul is tapasztalatokat gyűjteni. A korszerű projekt pedagógiai módszer óvodai alkalmazásával, a szülők aktivitását, érdekeltségét (önmaga hatékonyságának átélésével) a pedagógiai munkát színesebbé, változatosabbá lehet varázsolni, ahol az együttműködő partnerek egy oda-visszaható tanulási folyamat részeseivé válhatnak. A családokkal való együttműködést segíthetik, vagy gátolhatják az együttműködési törekvések. Szemléletmód váltásra van szükség, ahol az óvoda, mint befogadó intézmény nem csak a gyermeket, hanem a szolgáltatást igénybe vevő szülőt is, tehát az egész családot „befogadja” és megpróbálja alkotó közösséggé való átalakítását, ahol az idősebb generáció megtanítja (szocializálja) a fiatalabbakat a régi, hagyományos társas érintkezési szokások felé, míg a fiatalabbak is megosztják velük a változó technológiai tudásukat.

 

Ferenczi Tünde: A család szerepe a Hajdúnánási középiskolás fiatalok életében.  

Évtizedekkel ezelőtt a felnőttek számára a fiatalok világa könnyebben átlátható és megérthető volt. A technológia fejlődése mára már olyan mértékű lett, amelyhez a korábbi generációk csak lassan képesek alkalmazkodni. Ennek ellenére kortól és nemtől függetlenül mindenkinek meg kell tanulni ebben a felgyorsult és teljesítménycentrikus világban élni és dolgozni. Az élet különböző területein végbemenő változások meghatározzák mindennapjainkat, és egyben befolyásolják is az egymáshoz fűződő viszonyainkat. Éppen ezért a boldogulásunk egyik legfőbb eleme a jelen kihívásaihoz való alkalmazkodás. A szerző témaválasztását elsősorban az indokolta, hogy szülőként és pedagógusként egyaránt aggódik a mai fiatalság társas kapcsolataiért. Nap mint nap kénytelen – kelletlen szembesül a különböző generációk között meghúzódó kommunikációs szakadékokkal, melyek sokszor megértésbeli problémákból adódnak. Elég nagy kihívás a mai fiatalokat tanítani. Ma már nem elég, ha a pedagógus szakmailag maximálisan felkészült, hanem az is szükséges, hogy értsen is a diákok nyelvén, akik már valamennyien digitális bennszülötteknek számítanak. Megértéssel kell közelíteni feléjük, érdemes megismerni világszemléletüket, gondolkodásmódjukat, értékrendjüket, közösségeiket és természetesen a kommunikációjukat. Ugyanis ezen tényezők feltérképezésével és esetleges megértésével az egyes nemzedékek között fennálló különbségek áthidalhatók, vagy legalábbis valamennyire csökkenthetők.

Tanulmányát a nemzedék, illetve a generáció meghatározásával kezdi, majd a fogalmak tisztázása után a különböző generációk rövid bemutatásával folytatja. Összefoglalja, hogy az egyes nemzedékek milyen sajátosságokat mutatnak az értékek, a kultúra, a család, a munka és a digitális világ területén.

Vizsgálatát kizárólag középiskolai diákok körében végezte el, amihez kérdőíves adatgyűjtési módot választott. Többek között feltérképezi a fiatalok érzelmi kötődését szüleikhez, kortársaikhoz, tanáraikhoz, valamint elemzi a diákság szórakozási szokásait.

Dolgozatának célja az ifjúsági kultúra értelmezése, a szabadidő eltöltés formájának és módjának megismerése volt, de itt most csak a családhoz való viszonyukat ismerteti, melyhez kapcsolódóan az alábbi hipotézist állította föl: A mai fiatalok értékrendjében a család támogató, segítő funkciójának még mindig meghatározó szerepe van.

 

Plesa Nikoletta: Érzelmi nevelés, kötődés a családban és az intézményben.

Kutatómunkájaként az érzelmi nevelés témáját azért választotta, mert a közvetlen környezetében közel és távol olyan családokat érintő változásokat lát és tapasztal, amik sajnos befolyásolják a gyermekek érzelmi biztonságát. Az érzelmi intelligencia hiánya vagy sérült kialakulása pedig kihatással van a gyermek felnőtt életére is. Jól megfigyelhető a gyermekeken az, hogy családon belül milyen érzelmi törődésben részesülnek. Egyes gyerekek érzelmileg teljesen elutasítóak, mások pedig túlságosan ölelgetik társaikat és az óvodapedagógust egyaránt. Véleménye szerint mindkét viselkedési forma utalhat szeretethiányos állapotra. Szeretett volna választ találni arra a kérdésre, hogy a mai szülő mennyire van tisztában azzal, hogy ha háttérbe szorítja gyermeke érzelmi nevelését, akkor ez hogyan hat gyermeke felnőtt korban való érvényesülésére. Úgy gondolja, hogy a szülők nem érzik a súlyát az érzelmi biztonság fontosságának, nincsenek tisztában azzal, hogy hogyan hat gyermekük későbbi életére az érzelmi intelligencia hiánya.

Érzelmi intelligencián azt a képességet értjük, hogy saját érzéseinket képesek vagyunk felismerni és kezelni. Ebbe beletartozik a másokkal szembeni érzékenység is, amely segítségünkre van abban, hogy a különböző helyzetekben ösztönösen helyesen cselekedjünk, jó együttműködést téve lehetővé, konfliktusokat oldjunk meg és kapcsolatokat építsünk ki.

Célja az volt, hogy részletesebb betekintést nyerjen a szülő és a gyermek közösen végzett tevékenységeibe, érzelmi kapcsolatukba, illetve arról, hogy a szülők hogyan vélekednek az óvodai nevelés feladatáról, az óvodapedagógus szerepéről. Kutatásai által továbbá betekintést nyerhetett a környékbéli óvodák és szülők, szemléletbéli különbségeibe, valamint hasonlóságaiba.

Vizsgálata során kétféle módszert alkalmazott: a szülőket nevelési szokásaikról, a szülő-gyermek kapcsolat milyenségéről, illetve gyermekükkel tartalmasan eltöltött minőségi időről kérdezte kérdőív formájában. Az óvodapedagógusokat pedig arról kérdezte, hogy mit tapasztalnak a gyermekek családi kötődése szempontjából, illetve hogyan jár el a szorongó kisgyerekkel szemben a csoportjában. A délelőtti szabadjáték megfigyelését is végezte, melynek keretein belül érdekes különbségeket figyelhetett meg a szerepminták terén, a gyerekek szerepjátékaiba. A gyermek a viselkedésmintáit kezdetben a családtagokból meríti, szülők, testvérek és a körülöttük élő emberek, később már kortárscsoportok mintáihoz is idomul. A gyermek érdeklődését a személyes kapcsolatok serkentik, és szabályozzák is. A család hatással van a gyerekre, hosszantartó hatása érzelmi és viselkedésbeli érzelmeket vés be a gyermek személyiségébe.

A családok egyik legfontosabb feladata lenne a gyermekük érzelmi nevelésének biztosítása. Amennyiben a gyermek érzelmileg biztonságban érzi magát, nyitottan fogadja az új ingereket is. A szülő feladata a gyermeknek mintát mutatni és időt szánni beszélgetésekre, minőségi időtöltésre. Az anyák pálya, illetve hivatás vállalása lecsökkenti a családon belüli érzelmi légkör összehangolására fordítható időt és a lehetőségeket is. A családi légkör meghatározó a gyermek személyiségfejlődése szempontjából, érzelmi életének minőségére kihatással lehet, ami a felnőttkor kapcsolataiban alkalmazkodásában mutatkozik meg. Az itt megszerzett viselkedésminták épülnek be további kapcsolataiba is. Tehát a felnövekvő gyermek érzelmi egészségéhez elengedhetetlen a kiegyensúlyozott családi légkör. Ha a család igazán jó érzelmi kapcsolatra adott lehetőséget kisgyermekkorban, akkor könnyebben és felelősebben lesz önállóvá a gyermek.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Betűméret növelése
Kontraszt beállítása