Recenzió Hátránykompenzációs kiadványról

Pivók Lászlóné

Családpedagógiai Egyesület régióvezetője:

Recenzió a Családi nevelés kötetsorozat

Hátránykompenzációs kiadványáról

Szerkesztette: Vargáné dr. Nagy Anikó

Kiadó: Forstag Nonprofit Közhasznú Kft. 2019.

Dr. habil Bocsi Veronika egyetemi docens, a kötet lektorának Előszavából:

A kötet nyolc tanulmánya a hátrányos helyzetű gyermekek és fiatalok élethelyzetének, illetve ennek javításának problémáit járja körbe.

A pedagógusi munkakör legnagyobb kihívása is ehhez kapcsolódik. Hogyan lehetséges megváltoztatni a gyermekek és a fiatalok életpályáját és esélyeit, ha a kilátások nem túl bíztatóak, az induló hátrányok pedig felhalmozódtak?

A kötet ezzel kapcsolatos gyakorlatokat fog közre, és kínál olyan elemeket, amelyeket a pedagógusi munkába beépítve az esélyegyenlőség előmozdítása nagyobb eséllyel teljesíthető. A tanulmányok a kora gyermekkor életszakaszától kiindulva a középiskolás korosztályig bezárólag járnak körbe egy-egy részterületet, mutatnak be egyegy jól működő gyakorlatot, vagy hívják fel a figyelmet egy, a hátrányokat tovább generáló területre.

A kötet írásai:

SZEREPI SÁNDOR: A szociokulturális háttértényezők ismeretének jelentősége a hátrányos helyzetű gyermeket nevelő óvodák pedagógiai eredményességének tekintetében.

A tanulmány a hátrányos helyzet okozta hiányokat és az abból fakadó társadalmi-nevelési következményeket, illetve a szóba jövő kompenzációs lehetőségeket járja körbe.

Az első részben az óvoda kapcsolatrendszerének vázlatos bemutatására kerül sor.

A következő fejezetben azokat a hátrányt okozó tényezőket veszik számba, melyek a hátrányos helyzet illetve halmozottan hátrányos helyzet kialakulásához hozzájárulnak.

Bemutatják azokat a kompenzációs tényezőket, melyek segítséget jelenthetnek az óvodás gyermekek számára.

Végül annak fontosságát emelik ki, hogy lényeges kiindulópont a gyermekek családi illetve szociokulturális hátterének alapos feltáró jellegű megismerése.

Megállapításra kerül, hogy a roma integráció-felzárkózás folyamata egy olyan soktényezős, időben elhúzódó folyamat, mely egyszerre igényli a többség és kisebbség érdekeltségét és aktív részvételét

TORHÁN–BARTHA ERIKA: Roma és nem roma családok nevelési szokásaik és kapcsoltuk az intézménnyel

Alapvető kérdés tisztázni azt, hogy ki a roma. Ez egyfajta önbevalláson vagy mások általi megítélés során derük ki?

Az a roma, aki felvállalja identitását, vagy a szociológusok döntik azt el, hogy ki a roma?

A hazai cigányság számáról különböző statisztikai adatok állnak rendelezésünkre.

2011-es népszámlálás szerint mintegy 315000 roma lakos élt hazánkban.

A szociológia felmérések továbbgondolásán alapuló demográfiai becslés szerint 2011-ben közel 658000 roma lakos élt az országban.

A halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek sajnos több kudarccal találkoznak az intézményes nevelés során. A roma szülők, illetve az óvoda jó kapcsolatának ápolása rendkívül fontos, hiszen a gyerekek hátrányos helyzetből való kitörését a szülők közreműködésével tudják elérni. A törvényi szabályozás szerint a három évet betöltöt gyermekek számára kötelező az óvodába lépés, így a kapcsolattartás a szülőkkel hosszabb időszakot jelent, mint a korábbi években.

HALÁSZ ELIZABETH: Az óvodáskorú gyermeket nevelő, roma identitású családok nevelési sajátosságai

A tanulmány megállapítja, hogy a romákról, illetve a sajátos kultúrájukról, szokásaikról már számos szakirodalom készült. A tanulmány megírásának célja az volt, hogy egy objektív képet alkosson a témával kapcsolatban, azokról a kulturális elemekről, nevelési szokásokról, amelyeket a roma identitású szülők alkalmaznak a sajátos nevelésük során. A tanulmány elsősorban arra fókuszál, hogy kiktől veszik át ezeket a szokásokat, kérnek-e egyáltalán segítséget a gyermeknevelés során, ha igen kitől és milyen mértékben teszik, illetve ezeket a nevelési szokásokat, hogyan adják át. Fontosnak még a roma szülők és az óvodapedagógus kapcsolatának megvilágítása, hogy minél tisztább képet kapjon ezen kapcsolatok fontosságáról. A tanulmányom során az óvodapedagógus személyes kompetenciájának kérdése is előkerül. Hatalmas feladatot ró az óvodapedagógusra, aki megfelelő szaktudás, felkészültség és alázat nélkül nem, vagy csak nagyon nehezen tudja az elvárásokat sikeresen teljesíteni.

PANKOTAI FANNI – HEGEDŰS ROLAND: Óvodás korú, roma / cigány gyermekek integrációja három hátrányos helyzetű óvodában a szülőkkel való együtt működés alapján

A roma / cigány népesség integrációja a mai magyar társadalomban is nehézségekbe ütközik. Többször hallunk arról, hogy szegregátumok vannak egyes városokon belül, vagy egyes falvakban összpontosul ez a népesség. Ez nemcsak társadalmi szinten jelent problémát, hanem a nevelés oktatás világában is jelen van. Előfordul, hogy a szülők nem adják olyan óvodába, iskolába gyermeküket, ahol magas a roma/cigány gyermekek aránya, mert azt feltételezik, hogy ezen gyermekek jelenléte károsan hathat a sajátjuk fejlődésére. Úgy gondolják, hogy például több csúnya kifejezést tanulhat tőlük, más fejlettségi szinten vannak, mint az ő gyermekük. Vannak, akik úgy vélik, gyakoribb a romák/cigányok körében, hogy piszkosan mennek a gyermekek a különböző intézményekbe, és a higiéniás okok miatt a betegségek és fertőzések gyakoribbak náluk. A fentebb leírt tények és sztereotípiák inspirálták a szerzőket abban, hogy ezt a témát alaposabban körül járják. Kutatásukban azt vizsgálták, hogy milyen az óvodapedagógusok és gyermekek kapcsolata, melyek azok a tényezők melyek segíthetik, és melyek azok, amelyek gátolják a roma/cigány gyermekek integrációját az óvoda életébe. Ehhez három olyan Hajdú-Bihar megyei óvoda óvodapedagógusaival készítettek interjúkat, ahol magas a roma/cigány gyermekek aránya. Tanulmányukban egy helyzetkép bemutatására törekszenek, mivel a vizsgált téma nagyon széleskörű, és egyértelmű állásfoglalást nem lehet tenni. Minden helyzet más és más, de az ismertetett, mindennapi gyakorlatból vett példák hasznosak lehetnek mások számára is a roma/cigány gyermekek integrációjának, valamint az óvodai életben való boldogulás elősegítésében.

BERECZKI KÁROLY: A Komplex Instrukciós Program alkalmazása hátrányos helyzetű, Arany János kollégiumi programos tanulók oktatásában

A szerző kezdésként leszögezi, hogy a mai magyar köznevelésben egyre több megkülönböztető rövidítés (HH, HHH, SNI, BTM, LVT, AJKP stb…) nyomja rá bélyegét az iskolákban folyó pedagógiai gyakorlatra, sőt az egyes tanulókra is. Az intézmények alapdokumentumaikban fogalmazzák meg, hogyan nevelik, oktatják, fejlesztik, zárkóztatják föl ezeket a gyerekeket.

A hátrányos helyzetből eredő kompetenciák hiányának, a beilleszkedési, tanulási és magatartászavarnak, valamint a lemorzsolódás veszélyének csökkentésére rengeteg eszközt és lehetőséget ajánl a pedagógiai szakirodalom. Az Arany János programok (Arany János Kollégiumi Program, Arany János Kollégiumi Szakközépiskolai Program) 2005-ös bevezetésének hatására egyik oldalról megemelkedett a halmozottan hátrányos helyzetű tanulóiknak a száma, a másik oldalról a programok támogatást nyújtanak ezeknek a gyerekeknek a felzárkóztatásához. Nap, mint nap ugyanazokkal a problémákkal szembesülnek, melyek talán még fokozódtak is az elmúlt években: a tanulók alulmotiváltak, szocializációjuk sajátos vonásai egyre több problémát okoznak, az osztályok, csoportok heterogén összetétele számtalan szempontból igényli a differenciált tanulásszervezést.

A helyzetre megoldást keresve ismerkedtek meg a Komplex Instrukciós Program (KIP) hejőkeresztúri modelljével. Az intézmény vezetése a módszer bevezetése mellett döntött, melyet a 2016/17-es tanévtől alkalmaznak az előbb említett problémák enyhítésére.

 

 

ERDŐS IMRÉNÉ: A szegregátum és a Hajdúböszörményi Kincskereső Óvoda

A Hajdúböszörményi Kincskereső Óvodában megvalósuló „jó gyakorlat” egy elemét ismerteti a szerző.

A felmérés elkészítése segíti, kiszámíthatóvá teszi az óvodapedagógusi munkt, azonban nem helyettesíti a családokkal való közvetlen kapcsolatot.

Valamennyi bemutatott grafikon jelzi a hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű roma gyermekek növekvő számát, ami segíti, de nem helyettesíti az óvodapedagógusok családlátogatásait, ahol mindig szívesen fogadják az óvodapedagógust.

Amikor beiratkozás után, a nevelési év kezdetén meglátogatják a családot, akkor szembesülnek igazán azzal, hogy mi is az a hátrányos és halmozottan hátrányos helyzet, mit jelent egy zsúfolt roma telepen élni.

Az óvodapedagógusok mindennapi munkája szempontjából nem mindegy, hogy a csoportban milyen arányban vannak jelen hátrányos, vagy halmozottan hátrányos helyzetű roma gyermekek. Az óvoda nemcsak a gyermeket neveli, hatással van a családra is, elsősorban az anyát segítik, hogy anyai szerepének minél jobban meg tudjon felelni, mert iskolai végzettsége ugyan alacsony, de a gyermekeit nagyon szereti.

Ha az óvodapedagógus elfogadó attitűddel és megfelelő kommunikációval közeledik az anyához, lehet, hogy lassabban, de szinte mindent el tud érni. A felmérést nemcsak az óvodai tervezésnél használják, megküldik a fenntartó önkormányzatnak is, mert sem pedagógiai, sem költségvetési szempontból nem mindegy, hogy milyen arányban vannak jelen egy-egy óvodában a mélyszegénységben élő roma gyermekek. Megküldik azért is, mert különösen esélyegyenlőségi pályázatoknál, előnyös a trendet kimutató felmérés.

KAPÁS MÓNIKA: A Vajdaságban élő roma és hátrányos helyzetű gyermekek oktatása

A tanulmány, illetve az annak hátterét képző kutatás igyekszik bemutatni a Vajdaságban élő roma és hátrányos helyzetű gyermekek oktatását, mind elméleti síkon, mint pedig a gyakorlatban.

Fontos tisztázni, hogy kit tekintünk roma/cigány nemzetiségűnek.

Emellett említés esik a Szerbiában élő cigány csoportokról is.

Továbbá arra is kitérnek, hogy ki számít hátrányos helyzetűnek.

A hátrányos helyzet hátterében számtalan tényező állhat, legyen az etnikai, vallási hovatartozás, egyszülős háztartás, nyelvi hátrányok, stb. Ha tágabban értelmezzük a fogalmat, akkor levonhatjuk azt a következtetést, hogy tulajdonképpen minden ember hátrányos helyzetűnek tekinthető, aki embertársaival szemben elmaradással, hiányossággal küzd. Jelen tanulmány esetében az összes roma, aki részt vett a kutatásban, mind hátrányos helyzetű.

Elöljáróként fontos, hogy érintőlegesen említés essék a szerbiai romák történetéről, hogy honnan is származnak, hogyan sikerült letelepedniük.

A kutatás középpontjában a hátrányos helyzetű vajdasági roma / cigány gyermekek állnak, akik esetében górcső alá kerül, hogy hogyan valósul meg az oktatásuk mind elméleti síkon, mint pedig a gyakorlatban, és e két megközelítés hogyan fedi egymást.

Nem mellékes, hogy a családok és az iskola közötti kapcsolatok problémáit az oktatási és nevelési célok eltérő megfogalmazása, az iskolai nevelés kérdése és az etnikai problémák okozzák, melyekre a megkérdezett pedagógusok és a fent említett gyermekek szülei is rávilágítanak.

NEMES MAGDOLNA: A cigány-magyar kétnyelvű gyermekek nyelvi szocializációja óvodás korban

Az ember kulturális jellemzői közé tartozik a nyelvhasználat, amely minden emberi kultúrában létezik. A nyelv és annak minden kommunikációs formája a társas interakció alapja.

A gyermek a nyelvet utánzással, modellkövetéssel sajátítja el, ezért fontos a gyermek számára a megfelelő mennyiségű és minőségi beszédminta. Az ingerszegény szocializációs környezet a gyermek beszédfejlődésére is hatással van (pl. könyvek, ceruza, papír, internet, média hiánya).

Korai beszédzavarra utalhat, ha a beszéd nem kelti fel a gyermek figyelmét, kevés hangot ejt, vagy nagyon keveset beszél. A szülők beleélik magukat a gyermek világába, empatikusan viszonyulnak a nyelvet éppen elsajátító gyermekhez.

A nyelvet a beszéd közvetíti, de ismerünk más kifejezési formákat is. A nonverbális kommunikáció fontos eleme a testbeszéd, amely megerősítheti vagy meg is cáfolhatja a verbális üzeneteket. Amikor két ember integet egymásnak az utca két oldalán sétálva, akkor tudomást szereznek egymásról, kommunikálnak, bár nincs közöttük fókuszos interakció. Már csecsemőkorban fontos a könyv és az olvasás élménye. Az egyéves gyermekek élvezik, szeretik és igénylik is a mondókákat, hőcögtetőket, játékokat és ebben a korban a dalok szerepe is jelentős a ritmus, a zeneiség kialakulása szempontjából.

A továbbiakban áttekintik a kétnyelvű, elsősorban roma közösségre jellemző nyelvi szocializációs folyamatokat, majd a magyar-cigány kétnyelvű családokra térnek át. A dolgozat egyik fejezete az óvodás gyermekek magyar-cigány kétnyelvű neveléséhez ad támpontokat. A témával kapcsolatos szakirodalmi ismereteket saját gyűjtésű példákkal egészítik ki vagy támasztják alá.

A gyűjtés folyamatosan történik, jelen tanulmányban 2019-ben folytatott, hajdúböszörményi megfigyeléseikből, valamint egy Hajdúdorogon és egy Kislétán készített interjúból idéznek.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Betűméret növelése
Kontraszt beállítása